A korai felismerést a pozitív énkép kialakítása miatt is fontosnak tartja a szakirodalom, de bármely területen is nyilvánul meg a tehetség, óvodáskorban intenzív fejlesztésnek alávetni a gyereket egyenesen káros.

Vélemények a fejlesztés idejéről

A korai felismerést a pozitív énkép kialakítása miatt is fontosnak tartja a szakirodalom, de bármely területen is nyilvánul meg a tehetség, óvodáskorban intenzív fejlesztésnek alávetni a gyereket egyenesen káros. Csupán iskoláskorban éri el a személyiség azt a fejlettséget, ami megmutatja a tehetség irányultságát, és fejleszthetővé válik.

Más kutatók szerint minél korábban kezdődik a személyreszabott fejlesztés, annál jobb az a gyerek számára. Ezt a véleményt igazolni látszik a három sakkozó Polgár-lány világraszóló sikere, édesapjuk korai fejlesztésének köszönhetően.

A 3 éves kor után már késő című, sikerre nevelés japán módszerét ismertető könyv véleménye szerint: „Ha a kezdetektől nem szilárd alapra építkezünk, akkor hiába szeretnénk szilárd épületet felhúzni, még ha kívülről szép is lesz, egy erős széltől vagy egy földrengéstől darabjaira hullik. A korai fejlesztés például ilyen alap.”

Alice Miller szerint viszont, „az emlékiratait író művészek túlnyomó többsége a kamaszkorában kezdi élete elbeszélését”, utalva a koragyermekkori élmények a lényegtelen voltára.

Más életrajzi regényekből kiderül, hogy milyen óriási hatással voltak a tehetséges emberek természetére a befolyásoló szikrák, alkalmas kihívások.

Példa
Pablo Picassóhoz, aki kisfokú agykárosodás miatt még nyolcéves korában sem tudott írni, olvasni, a képzőművész apa olyan tanítót vett fel, aki a betűket mint rajzelemeket tanította meg, amiben jónak, sőt rendkívülinek mutatkozott a kisfiú, és az apa ezt az adottságot fejlesztette. Ha az alapfokú iskola akkor kötelező lett volna Spanyolországban, Picasso bizonyosan képtelen lett volna arra, hogy elvégezze, a világ pedig szegényebb lett volna a világhírű festővel.

Melyik gyerek tehetséges?

Gyakorló óvónőként pályafutásom során találkoztam az „átlagtól” eltérő képességekkel rendelkező gyerekekkel: zongoratanárnő mama kitűnően zongorázó kislányával, orosz származású mama „balettművész” kislányával, az operaénekes mama kiváló hangú kislányával (igazolva az édesanyák meghatározó szerepét a korai fejlesztésben), három nyelven értő, beszélő gyerekekkel, KRESZ-szabályokat kívülről fújó kisfiúval, az őslények birodalmát kitűnően ismerő gyerekekkel, számítógépet minden nehézség nélkül használó négyéves gyerekkel.

Vajon a velük született képességeiknek köszönhették „tehetségüket” (a zene esetében igen) vagy a nevelésnek? – az arányok ma még nem tisztázottak.

Kiből lesz – lett tehetség?

Mielőtt bármit is mondanánk a tehetséges gyerekekről, hangsúlyozni kell, hogy semmi esetre sem képeznek egységes, homogén csoportot. A tehetség ígéretét hordozó gyerekek legalább annyira különböznek egymástól, mint az „átlagosnak” mondott gyerek csoport tagjai.

Tehetségük igen sokféle területen megmutatkozhat, és személyiségük is éppoly sokféle, sokszínű lehet. A tehetséges gyerek nem feltétlenül álmaink gyereke, sőt néha nagyon nehéz elviselni őket, okosságukon túl, sokszor részképességek kiesésével küzdenek, az élet gyakorlati dolgaiban lemaradást mutatnak társaikhoz képest.

Gyermekkorban nagyon sok képesség még nem realizálódik mérhető teljesítményekben, ezért szerte a világon a leginkább elterjedt módszer a gyerek viselkedésének megfigyelése. Gondot jelent az, hogy a képességet önmagában nem lehet mérni, mert az mindig valamilyen teljesítményhez kötötten mutatkozik meg (leglátványosabban talán a sport területén mérhető).

Példa
Jól emlékszem arra az édesanyára, aki alapvetően fontosnak tartotta, hogy kislányai karatézni tanuljanak, és a két lány országos serdülő bajnok lett. Más esetben a négy fiút nevelő szülők helyesen látták meg, hogy a sport segít az agresszivitás levezetésében is (a tehetséggondozás devianciától védő hatása), iker fiaikat ötévesen úszni járatták, ma tehetséges vízilabda-játékos egyikük, a másik fiú ifjúsági úszóbajnok.

A tehetséggondozás három módja

•    gyorsítás, léptetés (Ez történt például Szász Marci esetében.)
•    elkülönítés, szegregáció (Tagozatos iskola, felvételi vizsga.
•    gazdagítás, dúsítás

Az óvodában leggyakrabban a harmadik út követése lehetséges. Melyek azok a kívánatos óvónői személyiségjegyek, amelyekkel a tehetség gondozás napi feladatát eredményesen tudjuk megvalósítani?

•    a csoport légköre legyen elfogadó
•    a kapcsolat alapja a szeretet, az elvárás, a tisztelet legyen
•    bátorítsa a gyereket egyéni megoldásokra
•    ösztökéljen divergens gondolkodásra, ötletekre
•    adjon lehetőséget sokféle kreatív tevékenységre
•    merjen személyre szóló lenni
•    adjon választási lehetőséget a gyermekeknek kedvükre való feladatokkal
•    gyakoroltassa rendszeresen a finommozgásokat
•    tudja, hogy hatékonyan nevelni csak a szülőkkel együtt lehet
•    pozitív érzelmek keltésével segítse elő a gyermek önértékelését
•    legyen humorérzéke
•    több nem megszokott tevékenységre teremtsen alkalmat (improvizatív játék, kreatív zenei gyakorlat), melyekben a gyerekek teljes testükkel, valamennyi érzékükkel részt vehetnek
•    az óvónő és a gyerek kapcsolata kétirányú utca legyen, ha én is beszámolok saját örömeimről érdeklődésemről, ők is akarják mondani a magukét
•    ha az óvó néninek van hobbija, különleges érdeklődése, mutassa be azt gyerekeinek 
 

Négy cél, amelyet a tehetséggondozásnál szem előtt kell tartanunk:
•    A tehetséges gyermek erős oldalának fejlesztése.
•    A tehetséges gyermek tehetséggel összefüggő gyenge oldalának erősítése
•    Légkörjavítás
•    Relaxáció

A tehetséges gyermek erős oldalának fejlesztése

A tehetség erős oldalának fejlesztéséhez olyan érzelmi biztonságot nyújtó légkör szükséges, amelyben a gyermek el mer indulni, kereshet, kutathat, találhat, tapasztalhat olyan dolgokat, amelyek tágítják világképét (óvodai könyvtár, zeneszoba hangszerekkel, nagyító, mikroszkóp, mozgásos eszközök, kirándulások, ünnepek).

Vegyük körül őket minél több lehetőséggel, amelyekből tanulhatnak, mutassunk lelkesedést az őket érdeklő dolgok iránt, mert lelkesedésünk erősíti a különböző képességek kibontakozását.

„Játék mindenekfelett” – a játékban a gyerek megismeri, gyakorolja a valóságot, és megtanul kommunikálni. A játék a legjobb módja annak, hogy a gyerekeknek biztonságérzetet adjunk.

Tudjunk beszélgetni a gyerekkel, és olyan játékot játszani, amely fejleszti képzeletét. A tehetséges gyermek érzelmi energiáit irányítsuk teremtő, alkotó folyamatba.

Példa
A sok energiával (és kis alvásigénnyel) rendelkező, a bolygótestvéreinket jól ismerő, ötéves Ádámmal újságpapírcsíkokat téptünk, tapétaragasztóval bekentük, majd Naprendszerünk bolygóit formáltuk meg, Ádám utasításai alapján. A Szaturnusz köré gyűrűt is készítettünk. „Űrhajós leszek, és óriás teleszkóppal nézem a csillagrendszert” – mondta, miközben az elkészült bolygókat felhelyeztük az égboltot jelképező papírra.
A feladat Ádám érdeklődését több héten át fönntartotta, erősítve énképét, melyet viselkedési zavarai miatt (csúnya beszéd, agresszivitás, fogmosáskor a tükör leköpködése) gyakran negatívan, elmarasztalóan ítéltünk meg.
Monotónia-tűrése az őt érdeklő dolgok esetében nagyon jó volt, ilyenkor azonnali dicséretet kapott. Például, salátát nagyon szeretett készíteni, megreszelte az összes répát, almát, amire a csoportnak szüksége volt tízóraira. Gyurmázáskor, agyagozáskor kiélte kreativitását, leginkább az őslények birodalmának szereplőit formázta meg, rajzolni viszont nem szeretett, jól tudta, hogy rajzai nem felelnek meg a háromdimenziós valóságnak.
Erős intellektuális érdeklődés jellemezte (a szülők fokozott teljesítményelvárásai miatt). Népszerű olasz operaáriákat énekelt, olvasott, írt, matematika meghatározásokat pontosan adott vissza, látva, hogy sikerélménye a családban csak ilyenkor van, hisz két nála kisebb kislány testvére volt az édes, aranyos, akik gondozása „elvette” tőle az édesanya figyelmét. Kérdés, hogy a szülői elvárásoknak való megfelelés – intenzív fejlesztés – jó volt-e Ádámnak? Nagyon magányos volt játékában, a közös játék során rögtön agresszív lett, ha nem fogadták el elképzeléseit.

Az ingergazdag környezet mellett főleg szabadságra van szüksége a gyermeknek. „Enélkül kétségtelen elhervad. Nagy hiba azt gondolni, hogy a kutatás és meglátás örömeit a kényszer és a kötelességtudat eszközeivel növelni lehet.” (Albert Einstein)

Olimpikonokat vizsgálva megállapították, hogy a bajnokok állandóan támogató és rugalmas, nem pedig keménykezű, parancsoló környezetben nőttek fel. Sok szülő szinte a születésétől versengési helyzetbe állítja a gyermekét, ez a környezet a hatékony tanulási képesség csökkenését garantálja.

Az óvodai élet rendje lehetőséget ad a tehetségre irányuló hajlam kibontakozására, melynek gondozása napi feladatunk. Vigyáznunk kell azonban, hogy a mindenki fejlesztése nehogy a senki fejlesztésévé váljon.

Legyen bátorságunk a személyre szóló tehetséggondozáshoz is, hisz egy nagy létszámú csoportban nehéz intim körülményeket teremteni egy beszélgetéshez, hogy csak „őrá” figyelve kutassuk a gyerek titkát.

Az intim körülmények mellett az erős oldal fejlesztéséhez a tárgyi feltételeket is biztosítani kell (gondolok itt korszerű logikai és szellemi játékokra, nem mellőzve az ősi játékot, a sakkot sem).

A fejlesztéshez szemléleti változásra is szükség van. Ahogy az óvodai gyakorlatban ma már természetes, hogy a különböző hátrányos helyzetben lévő gyerekeket speciális fejlesztő módszerekkel tesszük alkalmassá arra, hogy beilleszkedjenek (fejlesztő pedagógusokat képzünk), bátran alkalmazzunk tehetséggondozó pedagógusokat is. Az 1985-ös törvény lehetőséget ad erre.

Mintát adni a tehetségfejlesztésre a hazai és nemzetközi elméleti és gyakorlati szakirodalom hiányossága valamint a gyermek „egyedisége” miatt nem lehet.
 

Négy cél, amelyet a tehetséggondozásnál szem előtt kell tartanunk:
•    A tehetséges gyermek erős oldalának fejlesztése.
•    A tehetséges gyermek tehetséggel összefüggő gyenge oldalának erősítése
•    Légkörjavítás
•    Relaxáció

A tehetséges gyermek tehetséggel összefüggő gyenge oldalának erősítése (Esetleírás)

Az átlagon felüli képességek és a magatartászavar tüneteinek egyidejű jelenléte speciális helyzetet jelent az óvónők számára. A képességek kibontakoztatását alaposan megnehezíti a magatartászavarból adódó problémák folyamatos kezelésének kényszere.

Az ötévesen csoportunkba kerülő Zsolt „mássága” már az első napokban kiderült. A délelőtti beszélgetésen intelligens, gazdag szókinccsel rendelkező, okos válaszokat adó Zsolt délben kézzel ette ki a borsót a levesből, mást nem is volt hajlandó enni, „nem ismerem ezt az ételt” megjegyzéssel. Az őt óvodába kísérő néni szerint táplálkozása egyoldalú volt, készételekből, édesített joghurtból, ketchupos spagettiből állt.

Önálló öltözködésre nem volt képes, szüntelenül mozgásban volt, nyugtalan, szétszórt, érdeklődését gyorsan elveszítette, ha elfáradt, ujját szopta.

Az ismerkedés hónapjaiban kiderült mohó, feszült figyelme a szerelési dolgok iránt, kifejezett műszaki érdeklődéssel, jó konstruktív készséggel rendelkezett. A kincskeresés, kincselrejtés volt a kedvenc tevékenysége. Gyűjtési szenvedélyét mindenki segítette az óvodában, kulcsot, dobozokat, drótokat, csavarokat gyűjtöttünk neki, ezekből „szerkezeteket” épített, amiért azonnali dicséretet kapott. Erős oldalára támaszkodva próbáltuk elérni, hogy a mi szempontunkat is figyelembe vegye.

Mindennap szembesültünk a fokozott függetlenségi törekvésével, túlérzékenységével, erőszakosságával felnőttel, gyerekkel szemben egyaránt. Ragaszkodása egy kislányhoz érzelmeinek mélyebb rezgéseit mutatta, ha a kislány hiányzott búskomorrá vált. „Úgy vártalak!” – üdvözölte, ha végre megjött.

Tartós és megbízható emlékezete és felidéző képessége volt. A háttérből figyelt a dalos játékokra, de csak annyi időre volt hajlandó beállni, míg ő volt a szereplő, ha nem őt választottam, őrjöngött, földhöz vágta magát. Monotóniatűrését lassan sikerült erősíteni, először kevesebb majd több együtténeklés után választottam szereplőnek (a szerepeket kitűnően tudta).

Testnevelés foglalkozáson szintén a háttérből figyelt, a „talpmasszázshoz” használt kavicsokat válogatta színek, formák szerint, majd a kavicsokból épített, vagy csak az ujját szopta. Fél év eltelte után választotta magának az Ayres-eszközöket és a fizióball labdát (később részt vett Ayres terápián).

Minden változást nehezen élt meg, öntörvényű volt (az udvarról nem akart feljönni, ezért indulás előtt 10 perccel megbeszéltük mi fog történni és miért). A helytelen viselkedés visszaszorítására határozott, világos, tömören megfogalmazott szabályokat alkottunk, amelyeket eleinte többször ismételtünk naponta. Körülbelül egy év után – Zsolt ekkor már hat éves volt – kezdett működni az „egyszer mondom” szabály. „Jó, jó csinálom már!” – mondta ilyenkor.

A mesélést nagyon szerette. Élénk képzelőerővel rendelkezett, fantasztikus gondolatai voltak, állandóan térképeket, gépeket rajzolt, más feladatoknál alulteljesített. Áhította a sikert, ugyanakkor a sikert nem a szabályok betartásával akarta elérni.

Az év őszén egész csoportunk a „Nagymedve törzsként” indiánost játszott. Mindenkinek rá jellemző indián neve volt, Zsoltnak Fürge láb. Indián sátrat építettünk a teremben, békepipát készítettünk, a lányok bőrfejdíszt készítettek, karkötőt fontak, igazi indián gyöngytarsolyt kaptunk ajándékba. Indián kiállítást néztünk a Néprajzi Múzeumban. Kukoricakását főztünk az indiánok népi eledelét. Normafai kiránduláskor indián törzsfőnököt választottunk (aki a legrövidebb gyufát húzta).

Különböző versenyeket rendeztünk, kötélhúzást, nyíldobó versenyt, mely Zsolt dühkitörései miatt félbemaradt, mert ha nem ő nyert, dühöngött, csúnya szavakkal illette társait. Megnyugvása után megbeszéltük a dolgot. Orvosi segítséget, pszichológus segítségét is kértük gyenge oldalának fejlesztésére, egy hetes kórházi megfigyelés után javasolt gyógyszert az orvos mama nem fogadta el, az édesapa szerint ő is ilyen volt.

A mindennapos együttléteinkben maradt a kompromisszumok keresése, a többi gyerek óvása, ha dühkitöréseikor elvesztette önuralmát Zsolt, pszichológus segítsége, remélve, hogy majd az iskolában hozzá lehet férkőzni a kisfiú nyugalmi helyzetében, intellektuálisan megmutatkozó tehetséghez.

A jelenleg II. osztályos kisfiú egy alapítványi iskolába jár (még mindig szopja az ujját, ruháit szanaszét hagyja) de a tudásvágya megvan. Édesanyja jobb időbeosztású munkája lehetővé teszi, hogy mindennap ő és ne a „néni” vigye az iskolába. Az érzelmi biztonság – hogy többet van a mamával – segíti fejlődését. A gyenge oldal fejlesztésében (rendszabályok betartására való ösztönzés) a család sokat tehet.
 

Négy cél, amelyet a tehetséggondozásnál szem előtt kell tartanunk:
•    A tehetséges gyermek erős oldalának fejlesztése.
•    A tehetséges gyermek tehetséggel összefüggő gyenge oldalának erősítése
•    Légkörjavítás
•    Relaxáció

Az óvodába lépő gyermeket meleg, tápláló, gondoskodó, barátságos környezet fogadja, ahol a gyermek érzelmei fontosak, hisz az adottságok megfelelő környezeti hatások által fejlődnek képességé, esetleg tehetséggé az óvodás évek alatt. Mindegyik kisgyermek vágyik az óvó néni, dadus néni szeretetére, személyisége csak ebben a biztonságos légkörben tud szabadon fejlődni.

Néhány játék, mely az érzelmek megfogalmazását segíti:

„Mi történt veled az elmúlt napokban”
Az érzelmi oldást segíti ez a játék. A kérdésre adott válaszok során megtanulja felismerni, megkülönböztetni a pozitív és negatív érzelmeket, amelyek gyakran cselekedeteik kiváltóiként működnek.

Rajz
Rajz segítségével is ki tudják fejezni érzelmeiket. Két előre megrajzolt lufiba ábrázolják, mikor voltak boldogok, illetve szomorúak, ez utóbbi lufit „kiengedjük” az ablakon.

Feldicsérős játék
Mindenki valami jót mond társairól.

„Azért jó, hogy megszületett…”
Születésnapokon ezt a mondatot fejezik be a gyerekek az ünnepelt legkedveltebb tulajdonságaival. Kedves dolgok hangzanak el ilyenkor.

Panaszmentes nap
Panaszmentes napjainkon mellőzzük a negatív tulajdonságok emlegetését. A pozitív lelki állapot a legegészségesebb tanítási módszer, mert belülről motivál (nem fegyelmez, nem jutalmaz).

„Itt volt apukám, anyukám”
A szülők munkájának, hobbijának bemutatásával nem mindennapi tapasztalatokhoz jutnak a gyerekek. A boldogság segíti érthetőbbé, biztonságosabbá tenni a körülöttük lévő világot. A tanulás nem függetleníthető el a gyermekek érzelmeitől.

Példa
Szinte észrevétlenül tapasztalhatták meg egy lelkes apukától tizenhat színes mágneskocka segítségével a vonzás, taszítás fogalmát. Egy másik apuka karácsonyra ajándékozott meg minden kisgyereket az asztrológiai jegyükhöz tartozó szerencsekővel. Sokan elkezdtek érdeklődni a kövek iránt, ilyen témájú könyveket nézegettünk, és gyűjtöttük a szép nevű és színű féldrágaköveket. Közelről megnézhettük a rendőr bácsik óriási motorját, beülhettünk a rendőrautóba. Más alkalmakkor a Zeneakadémián látogathattuk meg a csellózó apukánkat.

A tehetség kibontakozásához szükséges hét képesség – önbizalom, kíváncsiság, céltudatosság, önkontroll, társas kapcsolódás képessége, kommunikációs érzék, együttműködés képessége – döntően az érzelmi intelligenciához kapcsolódik. Ezért fontos a derűs, jó légkör elérése, mely felszabadító lehet a gyermek számára, és amelyben egészségesen fejlődhet.
 

Négy cél, amelyet a tehetséggondozásnál szem előtt kell tartanunk:
• A tehetséges gyermek erős oldalának fejlesztése.
• A tehetséges gyermek tehetséggel összefüggő gyenge oldalának erősítése
• Légkörjavítás
• Relaxáció

Napjainkban különösen a kisgyerekek szenvednek a napi stresszhelyzetektől, a meghitt együttlét hiányától. Amennyiben a gyermek nem tudja feldolgozni ezeket, az hamarosan negatív hatással lesz a gyermek testi egészségére és szellemi kiegyensúlyozottságára.

Bármilyen furcsán hangzik, de pihenni is meg kell tanulni. Csak az tud igazán felfrissülni, aki a szabad idejében valóban el tudja engedni magát, s nem hagyja, hogy ebben megzavarják. A 3–7 éves gyermek élénk, nyughatatlan, nem képes hosszabb ideig egy tevékenységre koncentrálni.

• Segíti a gyerekek fizikai-lelki ellazulását a család, amely biztosítja a gyermek nyugodt ébredését és lefekvését, meghallgatja a napi élményeit, mentesíti a feszültségektől. Az édesanya éneklése, esti fürdés közben enyhe nyakmasszázs.

• A nyugodt alvást segíti a banánturmix, kevés méz, fahéj hozzáadásával. Energiával töltenek fel az úgy nevezett „örömétkek”: banán, dió, mogyorófélék, gabonafélék, napraforgómag, tökmag. A vanília illata jókedvre derít, kellemes emlékeket idéz (karácsonyi sütemények).

• Az igényes zenehallgatás mindennapjaink, ünnepeink fontos része. (Barokk, klasszikus, romantikus zeneszerzőink olyan dallamvilágot és harmóniát alkalmaztak műveikben, amely segíti a relaxációt, alkalmassá teszi az agyat új ismeretek befogadására.)

• Meséljünk a nyugodtan hátán fekvő gyerekeknek, az ellazulást segítheti a halk, lágy háttérzene, az illatos gyertya gyújtása. Az óvónő vagy a gyerekek által kitalált mesék tartalmát kísérjük mozgással.

• A óvodában segíthetjük a lazítást mozgással, a csoportszobában lévő mini trambulin, fizioball használatával Táncoljunk minden héten a gyerekekkel (népi, illetve improvizatív tánc). Az ellazulást segíti a mindkét irányba 10-szer végzett karkörzés, a keresztbelendítés (tizenkétszer) szintén jobb agyműködést eredményez (felemelem az egyik térdem, és megérintem a másik oldali kezemmel, majd ugyanezt teszem a másik oldalon). Az agyi működést segíti a végtelenjel, fekvő 8-as rajzolása kezünkkel vagy orrunk hegyével.

• A gyerekek nagyon kellemesnek találják az egész testet ellazító úgynevezett „tigris pózt”: hasonfekvésben a jobb tenyeret fektessük a bal kézfejre és húzzuk fel a jobb térdet úgy, hogy érintse a jobb könyököt. Kitűnő lazítógyakorlat: térdeljünk le, üljünk a sarkunkra, fejünket hajtsuk le úgy, hogy homlokunk érje a földet, kezünk kétoldalt pihenjen, hunyjuk le a szemünket, és pár percig élvezzük a nyugalmat, az embrióhelyzetben. Jó relaxációs technika, ha valamennyi testrészt váltakozva hol megfeszítünk, hol ellazítunk.

• Nyugodtan figyelve a ki- és belégzés ritmusát, vezessük rá a gyereket, hogy fantáziájuk segítségével képzeljék el, hogy belégzéskor (apró fénygömbök segítségével) friss energia áramlik testünkbe, kilégzéskor pedig képzeletük segítségével, hogyan szabadulnak meg a fáradtságtól, szomorúságtól. A még mélyebb ellazulást segíti a vizualizáció, elképzelhetünk vízparti szép tájat, a virágos rétet, naplementét…

• Menjünk kirándulni a gyerekekkel, a természet lágy ölén hallgassuk a madárcsicsergést, feküdjünk a fűbe, és lélegezzünk jó mélyeket a természet friss illatából.

• Divatos relaxációs módszer a természetgyógyászatban az agyagterápia. A szabad önkifejezésnek ez a módja népszerű az óvodákban is, használjuk ki intenzívebben.

• Az agy pihentetését szolgálja, ha a családban és az óvodában vidámságot tapasztal a gyerek maga körül. A mosoly csodát tesz.

Reméljük, hogy az óvodás évek alatt felkínált kreatív tevékenységekre visszaemlékezve a gyerekek tudnak majd felnőttkorban választani olyan hobbit, mozgást, egészséges táplálékokat, amely pihenésüket szolgálja majd.

A számokhoz is nagyon sok jelképes tartalom kapcsolódik.

Valamennyi kultúrában a számok közvetlen kapcsolatban állnak a Világtörvénnyel, az Isteni Igazság örök princípiumaival, ennek megfelelően ideák fejeződnek ki bennük. Ezzel magyarázzák, hogy a számoknak mágikus hatásuk is van a cselekedetekre.

Nulla  
Az őslétezés kozmikus tojását jelképezi, közvetlenül a teremtés előtti állapotot, melyben még minden lehetőség benne rejlik. Az origó, a kiinduló pont, a kezdet, az eredet. Az életre vonatkoztatva a megtermékenyülés, a fogantatás pillanatát jelenti.

Egy
Az egy Isten, a misztikus középpont, a tett szimbóluma.

Kettő
A megosztottság, a konfliktus, a kétarcúság (ikrek), a kétoldalúság jelképe.

Három
Az Ég és a Föld egyesülése, mely létrehozta az embert. A három ez egyik legfontosabb szakrális számunk. A Világ hármas osztottságát szimbolizálja. (például a Szentháromság), ugyanakkor a szerencse szimbóluma is. A legismertebb hármasok: apa, anya, gyermek; múlt, jelen, jövő; mesékben: a három kívánság, a három próbatétel, a három élet.

Négy
A teremtett világ teljessége, szilárdsága. Az elemek, az égtájak, az évszakok, a kereszt szimbolikája.

Öt
Harmónia, egység. (Például az öt érzékszerv, Krisztus öt sebe, Mózes öt könyve)

Tapasztalhatjuk, hogy a számok rendszeresen visszatérő elemei a meséknek. Vannak kiemelt számok, mint például a 3-as, a 7-es, a 12-es, illetve a 13-as, a 24-es.

Példa

A szegény embernek általában három fia van, akiknek szerencsét kell próbálniuk, és általában három akadályon kell túljutniuk ahhoz, hogy elnyerjék szerelmüket és méltó jutalmukat. A hét-, a tizenkét-, vagy a huszonnégyfejű sárkány legyőzéséhez is klasszikus feladat a főhős számára.
 

Az emberek által használt szimbólumok, jelképek tárháza igen gazdag. Mennyiségüket és sokféleségüket csupán csak az emberi képzelet határai korlátozzák.

Színek

A színek és a formák a jelképrendszer alapelemei, ugyanakkor önmagukban is mély jelentésekkel bírnak. Az már régóta ismert tény, hogy a színek közvetlenül is hatnak az érzelmeinkre. Vannak nyugtató hatású, meleg színek: zöld, barna és hideg színek is: kék, fehér.

Nem véletlen, hogy a mesékben sokszor árnyalják a tartalmi mondanivalót színekkel, egy-egy mesealak vagy hős jellemét a színes segítségével ábrázolják. Például: aranyhajú lány, ezüst vagy fekete erdő. Nézzük meg néhány szín szimbolikus jelentését!

•    Az aranysárga a Nap színe, a gazdagság, a halhatatlanság, az életerő, a szépség, a teljesség jelképe. A sárga az irigység és az árulás színe. A magyarság szimbolikájában általában rossz képzeteket kelt, betegség, elmúlás, kiszáradás, fonnyadtság.
•    A zöld a természet újjászületésének, a kikeletnek, a reménynek és az egészségnek a szimbóluma, de lehet a romlás, a rothadás (penész), a betegség kifejezője is.
•    A piros a tüzet, a melegséget, a szeretetet szimbolizálja, érdekes módon a piros kendőnek, pántlikának, hímzésnek bajelhárító tulajdonságot tulajdonítottak. A vörös a vér színe, életerőt, energiát, szenvedélyt jelképez, de a Mars és a háború, a harag, a romlottság színe is.
•    A kék az ég, a levegő színe. A békét, az elmélkedést, a tisztaságot, az igazságosságot, a hűséget, valamint a víz hűvösségét is árasztja felénk.
•    A barna és a szürke a föld színei. Beletörődést, alázatot, szerénységet, szegénységet, monotóniát, unalmat jelképeznek.
•    A fekete a halál és az alvilág, a bánat, de az ostobaság, a gonoszság és az ármánykodás, a bűn színe is.
•    A fehér az ártatlanság, a tisztaság, a szüzesség, a naivitás, a romlatlanság jelképe, de megemlítik a halállal kapcsolatban is, amikor átlép valaki a halál kapuján és az isteni fényesség árad rá.

A szivárvány hét színét minden kultúra egyfajta kozmikus rendhez kapcsolja (például a hét bolygó, a hét napjai, vagy a zenei hét hang rendszere). A színek szimbolikájának tudatos alkalmazása segíti a képzelőerő szárnyalását, a gyerekek általuk könnyebben bele tudják élni magukat a történet folyamatába.

Mértani formák

A szimbolikus mértani formák könnyen létrehozhatók és felismerhetők mindenki számára.

A kör elvont értelemben szinte minden kultúrában a Napot, az állandóságot, a termékenység alapelemét jelképezi. A félhold pedig a növekedése, fogyása által a változást, a változatosságot.
Érdekes módon már az őskorban a férfi istenség szimbólumaként használták. Később a kereszténység jelképtárában is megjelenik a szentek feje körül lévő glória, dicsfény formájában.

A mesékben a Nap a vőlegény, a király, illetve a királyfi. A Hold pedig a női szerepkörben jelenik meg. Az újhold a menyasszony, akire a termékenység révén nagy változás vár, terhességét a megtelő Hold szimbolizálja. A fogyó Hold pedig az idősödő nő jelképe.

A négyzet a szilárdságot, egyfajta mozdulatlanságot, ki-mozdíthatatlanságot fejez ki.

A háromszög a szentháromságot jeleníti meg, de a mennybemenetel, a tűz és a férfi princípium jelképe is. Megfordítva pedig az égből alászálló isteni kegyelem, a víz és a passzív női elem szimbóluma.

Az idő múlásával természetesen az egyszerű formák díszesebbé, bonyolultabbakká váltak. (Például a keresztnek, vagy a csillagnak ma is nagyon sok változata ismert.)

A kereszt a természetben lévő egyensúlyt, a világmindenséget jelképezi. A függőleges szár az Ég, a férfi, a szellemiség jelképe, a vízszintes szár pedig a Föld, a nő princípiuma. A metszéspont az a hely, ahol a Föld és az Ég találkozik. Az egyesülés eredménye az emberiség, melynek folytonosságát a férfi és a nő egyesülése biztosítja. Nem véletlen, hogy a mesék, népmesék történeteinek végén szinte minden esetben a csúcspont a fiatal lány, a királylány és a fiatal férfi, házassága, lakodalma

Őseink a természet közelségében éltek, ezért nem véletlen, hogy nagyon sok az állatokkal, növényekkel, természeti jelenségekkel foglalkozó mese, népdal.

Tudja Ön például, hogy mire utal a következő népdal szövege: „Fecskét látok, szeplőt hányok, selymet gombolyítok.”?

Növények

A fa az emberiség egyik legkifejezőbb szimbóluma. Az égig érő fa az Ég és a Föld összekötője. A mesékben sokszor szereplő életfa így a tökéletes harmónia szimbóluma. A bibliai tudás fája a jó és a rossz megkülönböztetésének, ismeretének megtestesítője.

A fenyők és általában az örökzöldek a halhatatlanságot, a folyamatosságot példázzák. A lombhullató fák a megújulásra való képességet, a természet újjászületését tükrözik. Az erdő szinte valamennyi mesében szerepel, s általában szereplő azon túljutva megváltozik, fejlődik. A termőfa, például a meggyfa női szimbólum, melynek apró termése a vágyott termékenységet, sok gyerek utáni vágyat idézi meg.

A növények a mesékben, a mitológiában az élet örök körforgását (megtermé-kenyülés, születés, elmúlás) jelképezik. A gabonát, a búzakalászt a Nap és a Föld gyermekének tartják. A virágok az ifjúságot és az életerőt szimbolizálják, de rövid életüknél fogva a törékenységre, a fiatalság múlandóságára is figyelmeztetnek.

A rózsa a titoktartás, a piros rózsa a szerelem és a szeretet jelképe. A rózsa a gyökerei segítségével erősen kapaszkodik a földbe, virága szép, illata nagyon kellemes, ezért szimbolizálja a kiegyensúlyozottságot és a harmóniát.

A fagyöngy, amely a férfiasságot jelképező tölgyfán nő, a nőiességet szimbolizálja. A gyökértelen növény a férfi oltalma, életereje segítségével él.

A krizantém az ősz kezdetének a jelképe, egyben halottak napi virág. A keleti kultúrákban a krizantém az elmélkedés, a megnyugvás, az erényesség és az előkelőség jelképe.

A virágfüzér, koszorú általában valamilyen beavatási szertartás kelléke (menyasszonyi koszorú, temetési koszorú, aratókoszorú). A szüzességet, a lány „virágját” jelképezi.

Állatok

A mesékben az állatok emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, a főhőst a próbatételek során segítik, vagy akadályozzák.

A szarvas az ősi időkben a magyarság legfőbb szent állata volt. Az ősmagyar mitológiában a „fehér szarvas, csodaszarvas” az égen kerekedő felhők közül tűnik elő és mutatja az utat az új hazába.

A kakas a változás hírnöke, hajnali kukorékolásával. A villásfarkú fecske maga a szerelmes férfi.

„Fecskét látok, szeplőt hányok, selymet gombolyítok.” A népdal részletben a „szeplőt hányok” kifejezés a nem várt gyermekáldásra, a selyem az élet fonalára utal.

A disznó az erőt és a bátorságot, az anyakoca a termékenységet, az anyai gondoskodást szimbolizálta.

A béka az élet taszító oldalát, valamitől való undort, ellenérzést fejezi ki. Ezt a legjobban a Békakirály című mese mutatja be. Érdekes, hogy valamennyi állatvőlegényes mese a serdülő lányok szexualitástól való félelmét, viszolygását fejezi ki, mert a testiséget állatias dolognak tartják. Egy nő akkor válik érzelmileg éretté, amikor lélektani átváltozás segítségével a viszolygás a szerelem, a szeretet segítségével átlényegül. Ekkor változik át a „rút béka” csodálatos királyfivá. (Ez egyben az apáról és a vérszerinti férfi rokonokról való leválás ideje is.)

Az asztrológiából ismert állatjegyek a következők: kos, bika, rák, oroszlán, skorpió, bak és halak.
A kínai horoszkópban szereplő állatok: macska–nyúl, sárkány, kígyó, ló, bakkecske, majom, kakas, kutya, disznó, patkány, bivaly és a tigris.

Úgy tartják, hogy a „szívünk mélyén lakozó állat” jellegzetes tulajdonságai visszatükrözik az ember belső lényegét, viselkedését, életmódját, személyiségjegyeit. Egy-egy állat jellemzőinek leírása ismert és népszerű kínai tanmesékből, valamint a mítoszokból ered.

Az epilepszia évezredek óta ismert betegség. Előfordulása világszerte egyenletes és gyakori: a népesség 0,5–0,6 százaléka szenved epilepsziában, a gyermekek 0,9–1 százaléka epilepsziás. A statisztikai adatok arra engednek következtetni, hogy minden századik gyermek epilepsziás, tehát valószínűsíthető, hogy a gyakorló pedagógusok találkoznak epilepsziával élő gyermekekkel.

Születés után, ahogy az információ az érzékszervek felől áramlani kezd, az idegsejtek előre meghatározott módon, az információ küldésére szolgáló nyúlványaikkal (axonok) a másik idegsejt információ fogadására képes nyúlványával (dendritek) kapcsolatot alakítanak ki (szinapszisok). A szinapszisok az agyban érintkezési pontokat képeznek, amelyeken keresztül a sejtek kommunikálnak egymással. Az óvodások agya – a szinapszisok kifejlődésének állandó működése miatt – sokkal aktívabb a felnőttekénél, több belső kapcsolattal rendelkezik, és változóképesebb.

Az idegrendszer érési folyamatai befolyásolják a pszichés funkciórendszerek szerveződését is. A korai sérülések zavarhatják az idegsejtek közti kapcsolatok kialakulását, gátolhatják a beinduló működéseket. 

A funkciórendszerek működésbe lépése a különböző agyterületek érésének függvényében alakul, ezen területek összehangolt működése során valósul meg. Ha valamelyik agyterület érése késik, vagy a szabályozó működés nem kielégítő, zavarok jelenhetnek meg a működésben. Például a mozgási, látási vagy hallási funkciók korlátozott működése orientációs (tájékozódási) zavarokhoz vezethet.

A legkésőbb a praefrontális (homloki) lebeny érik, egyes területei csak hétéves kor táján. Ez az agy filogenetikailag legfiatalabb struktúrája, az embernél az egyik legnagyobb jelentőségű.

A praefrontális lebeny szerkezete, kapcsolatrendszere az óvodáskor időszakában válik egyre összetettebbé. Számos idegsejtcsoportja szenzoros és motoros jelzéseket kap, más területeihez különböző agyterületekről futnak be összetett jelek. A praefrontális kéregben történik a vizuális jelek feldolgozása, a figyelmet szűrő és tartósító működés. Kapcsolatai az adaptációhoz nélkülözhetetlen motivációban, figyelmi és kognitív folyamatokban is szerepet játszanak.

Ehhez a területhez kapcsolódik az absztrakció képessége (szimbólumok jelentésének pontos felismerése), a lényegmegragadás (az ok-okozati kapcsolat felismerése, a szükséges és felesleges elválasztása), a kategorizálás és differenciálás (az azonos körbe tartozó fogalmak hasonlóságának, illetve különbözőségének észlelése), a szintetizáló és kombináló képesség (új információk logikai egységgé rendezése), a kritikai készség (a döntést meghatározó mozzanatok megítélése) és a kreativitás (új összefüggések felismerése és a gondolati sémák  új formában való megjelenítése). Ezek a működések egymással szervesen összefüggnek, hiszen például az absztrakt gondolkodás hiánya a kreativitás elvesztését is maga után vonja.

A praefrontális régió működése a vitális tempó megváltozása is: a pszichomotoros nyugtalanság, hiperaktivitás vagy éppen az aktivitás nagyfokú csökkenése.

Az egyensúlyérzék agyi és érzékelési rendszerének biológiai kialakulása bizonyítottan az első hét év központi igénye mind a fiúknál, mind a leányoknál.

A leányok beszédkészségének fejlődése ekkorra megelőzi a fiúkét, akiknél ebben a korban az erő és az ügyesség megszerzése a hangsúlyos törekvés.

Ez is oka annak, hogy ezek után, a következő hétéves szakasz kezdetén, a leányok és a fiúk érdeklődése és fejlődési igénye kezd élesen elválni; s csak a második hétéves fejlődési szakasz végén tér ismét vissza az egymás iránti érdeklődés és megismerés irányába.

Az egyensúlyérzet egészséges és magasfokú kialakításában az izmok és izületek fejlesztése meghatározó. Ebben a biológiai és szellemi fejlődési folyamatban alakul ki a társsá, közösséggé válás igénye, melyeket a nemileg lassan elkülönülő, közös játékok érzelmi élménye táplál, erősít föl.

A lányok és fiúk spontán elválása már 6-8 éves korban megkezdődik, tehát az óvodás életkor utolsó szakaszától.

•    Ez az idő a leányoknál az énekes játékok megkezdésének a szakasza,
•    a fiúknál a jelenleg hiányzó-, elsősorban ritmikus szövegekkel és eszközökkel vezérelt társasjátékoké, melyek fontosságára és ugyanakkor hiányára felfigyelnünk szükséges.
 

Az énekes játékok a leányság megélésének örömét, világképét, játékosságát fejezik ki. A játékok nagy része régi mágikus szertartásból származik, onnan kopott ki, vagy üldözték ki.

•    A ránk maradt kisebb csoport (pünkösdölők) a természet megváltoztatásának mágiájára emlékeztet.
•    A másik csoport az asszonnyá válás változásairól és tartalmáról fogalmaz meg mágikus, kozmikus összefüggéseket.

A játékok nyelvi fogalmakban megőrződött, (például: kapu, híd, rév – női fogalmak) ezredéveket átfogó eredetét az is mutatja, hogy e játékok korábban idősebb életkor (a férjhez menés előtti, egykor 16-18 év) beavatási szertartásainak tartozékaiként jelentős szerepet kaphattak. A tudat más irányú fejlődése és érdeklődése következtében „süllyedtek” egyre kisebb gyermekek játékai közé.

Ezek a játékok ma a legkisebbek örömét szolgálják. Semmit nem értenek a szövegből (már az óvónők sem ). A mai óvónők is ezeket a játékokat játszották gyermekkorukban, jelenleg a megszokás élteti őket. A leányt kicsiny gyermekkorától kezdve leányból asszonnyá válásának szerepére és az élet folytatásának hitére és vágyára készítik föl. A játékok legnagyobb része a leánykéréssel vagy a vőlegényes házba készüléssel kapcsolatos.

Hidas játékainkban pedig egyenesen a menny és a föld közötti mitikus női „hídszerep és -tulajdonság” ma már játékosnak tűnő, egykor tiszteletet érdemlő megfogalmazásáról van szó, melyre a magyar nyelv és hagyományaink mai napig emlékeznek.

A dalokat és a hozzájuk tartozó mozgásos játékokat a gyermekek sohasem oktatás útján tanulták, hanem társaiktól hallották el, és a játékba a nagyobbak rendszerint bevonták a kisebbeket, akik ott voltak körülöttük. (Az énekes játékokat csak korlátozott számú csoportok játsszák, kivételt az úgynevezett vonulós játékok képeznek.)

Az óvodában sincs ennél jobb módszer, melyben az óvónő figyelme csak besegíthet. Annál is inkább így van ez, mert minden gyermek elsősorban a nálánál ügyesebb, vagy idősebb gyermektől tanul szívesen és nem a felnőttől. Az óvónői munkában ez a megállapítás kijelöli a feladatot.

A vegyes csoportok lehetővé teszik, hogy mindenkor legyen annyi leányka, aki képes énekes játékot együtt játszani társaival. Ma már az egyes, különálló óvodai csoportok, a játékra alkalmas létszámuk hiánya miatt, sok esetben ezt a lehetőséget sem biztosítják, de a több csoportban lévő lánykák együtt a játékot még mindig megvalósíthatják. Ennek természetes helye az óvoda udvara vagy tornaterme, ami már sok óvodában rendelkezésre áll. A társas, együttes játékot feltételezi az is, hogy a napi időbeosztás már figyelembe veszi ezt az igényt.

Ezek a társasjátékok nyelvi és szokáshagyomány-ismereteket is közvetítenek.

Ilyen nyelvi kifejezés például az asszony szavunk, ami az alán eredetű akszin szóból magyarosodott meg a honfoglalás utáni időben. Eredeti jelentése: úrnő, nagyasszony, királynő. A menyasszony szavunk ennek megfelelően a „menny”, az „éjszaka királynője”. Ma már kevesen tudják, hogy a régi lakodalmak este, napszállta után kezdődtek, és hajnalban, napfelkeltekor, a kontyolással és egyéb ide tartozó mágikus szokásokkal fejeződtek be.

Még néhány nyelvi példa a sok énekes játékszöveg közül: „János úr készül németül (németi) Bécsbe…” Ma már e sornak az értelme alig követhető, pedig azt hisszük, minden szót ismerünk. Nem tudjuk ki a „János úr”, mért éppen „Bécsbe” készül, s főleg mire való a „németül” vagy „németi” mód? Pedig nagyon egyszerű, falubeli leánykérésről van szó. János úr leánykérőbe készül.

A János név „időisten” fogalom, a leánykéréssel az asszonnyá változás szertartásos ünnepét készíti elő. Nem messze és ismerősökhöz, a falu végére megy. „Bécs” még a múlt században „faluvégét” jelentett  („falubécse” – „faluvége”). Ismerősökhöz megy a leányt megkérni, de mióta hírt adtak, hogy adják a leányt, aludtak rá egyet és meggondolhatták. Ezt fejezik ki azzal, hogy „németül” megy, mert végül is nem tudhatja, mit mondanak majd.

A sok játékszöveg közül még egy, nem nyelvi, hanem természeti világképpel kapcsolatos példa:

Mély kútba tekinték,
Arany szálat szakajték,
Asszonyomat láttam,
Bíborba, bársonyba,
Gyöngyös koszorúba.
Akasszuk fel a vén csúnyát,
Mert ellopta a paripát,
Kis kacagány a nyakába,
Szőrös bocskor a lábába!  

A pedagógia nem értette meg a szöveget, „csúnyának”, nem gyereknek valónak tartotta, és kihagyta a közreadásból. Pedig nem akármilyen alkalomhoz kötődik: a farsang utolsó vasárnapjáig férjhez nem ment leány átokszövege, amint az udvar mély kútjába néz.

A visszatükröző víztükörben megláthatja a Szűz csillagképet, a boszorkány szimbólumát, mely ebben az időben fölötte ragyog, és tükörképe a mély kútban, az alvilágban látszik. Erre a boszorkányra mondott átkot, amiért nem kelt el, nem ment férjhez, pártában maradt abban az évben . (Az átokszöveg a tiltás miatt válhatott később énekes gyermekjátékká.)

A „Mély kútba tekinték…”, átokszövegre kialakult játék mutatja, hogy énekes gyermekjátékaink a természet és az emberi élet változásainak mágikus tartozékai lehettek (az „élet négy szüksége”: születés; leánnyá, illetve férfivá válás; lakodalom és temetés).

Mai életünkben mindez a tudat fejlődése következtében megváltozott. Ezek az énekes játékok elsősorban a lépésritmus és a dalritmus egységének megérzését és elsajátítását segítik elő. Az emberi tudat ma már csak későbbi életkorban ismeri fel valóságos értelmüket.

Az óvodás életkor legfontosabb feladata a társas mozgásfejlődés elérése. A tapasztalat szerint a szövegek tartalma ebben a korban még nem érdekli a gyermekeket (a magán- és mássalhangzók kellemes összeállítását érzékelik). Figyelmüket azonban felhívhatjuk legalább a fontosabb szereplők tulajdonságaira és változásuk ünnepi eseményeire .

Az énekes játékfolyamat az egyszerű kétsoros melódiáktól három év alatt elérheti az önálló (nem óvónő által vezérelt) játékfolyamat folyamatosan ismételhető játékát. A gyermek résztvevőként az örömteli társas játékélményt csak a tartós játékfolyamatban éli meg.

Sokszövegű melódiaismétlés alatt mintegy három, legfeljebb négy dallam egymásutánját és a folyamat megismétlését értjük, természetesen dallamonként minél több szövegváltozattal.

Ez a gyakorlat teremti meg az önálló játékfolyamatok biztonságát és örömét, ismételt megújítását. Az óvodákban jelenleg igényes zenei nevelés folyik, de ez máig nem segítette elő az önálló énekes játékkedv régi szokásformájának megújulását, mert a nevelés nem a játékfolyamat, hanem a dallamok életkorral össze nem függő zenei megértetésére törekedett. Ez csak később alakul ki a gyermekben, a játéköröm elmélyülése után. Az életkorral összefüggő játékfolyamat örömteli megélésének időbeni megindulása így elveszett.

A dallamfolyamat zavartalan kivitelezésében az új dallam kezdésekor a kezdő hang magasságának megérzése a legnehezebb feladat (terc vagy egyéb méretű hangváltásról van szó). A dallamváltásnak ezt az igényét ebben az időszakban csak „elhallással” lehet elsajátítani.

Ez arra figyelmeztet, hogy a gyermekcsoportban legalább két-három jobb hallású gyermek szükséges a folyamat tényleges biztosításához. Minden más megoldáshoz tudatos gondolkodás és gyakorlat szükséges, amire a gyermek még nincs felkészülve, mert az a feladat már „oktatást” kíván.

Itt említjük meg a külső kíséret káros következményét. Zongora, vagy egyéb hangszer mint kíséret, még nagyon korai ebben az életkorban. A gyermek teljes figyelme elfoglalt a dallam és a belső ritmusérzet azonosításával, a dallamritmus kiéneklésének és saját mozdulatai kilépésének együttes érzetével. A saját maga által gerjesztett két érzet egyesítésére törekszik, ami a két agyfélteke közötti idegpályák lassú kiépülésével jön létre. Ezért kezdetben nagyon fontos a negyedes dallamritmus lábdobbantással (érzettel) történő azonosítása.

A sportszakemberek is felhívják a figyelmet a türelmes fejlesztésre. A sietség gátlásokat idézhet elő, ha felkészületlenül kívánunk a gyermektől még be nem érett megoldásokat. Ha viszont elkésünk az időbeliséggel, akkor időt vesztettünk el az eredményes előrehaladásból. Nagy felelősség és igaz művészet!

Tehát nem egyformán kezelni, hanem egyénileg megfigyelve, szeretettel kell segíteni a fiatalok biológiai és szellemi (szomatikus) fejlődését  (a többi gyermek előtti személyes figyelmeztetés később sok gátlásnak is forrása lehet).

Az előbbiekben nem említettük az énekesjáték-melódiák magnetofon-kíséretét.

Az óvodás életkorban a magnetofonzenét mozgáskíséretként használni egyszerűen tilos!

A felnőtt abban a hitben van, hogy a gyermek ugyanúgy képes követni a mechanikusan szóló zenei ritmust, mint ő. Magnetofon vagy élő zenei kíséret nem bennünk képződik, mint az általunk énekelt dal, hanem egy, a testünktől teljesen külön szerkezetből, vagy kísérőtől.

Ennek következtében ezt a zenei hangot, szemben az előbbi rendszerrel, a fülünkön keresztül érzékeljük. Ez az érzékelés az előbbitől eltérő agyi idegpályákon fut, melyek koordinációja még nehezebb.

Ha nem, vagy csak bizonytalanul ismerjük a magnetofonról közvetített ritmikus zenét, megzavarjuk, rontjuk a már elért eredményeket. Az érzékelés ebben az esetben késésben van, vagy sietést okozhat belső rendszerünkben, melynek zavaró kialakulása főleg a nagyobb tempóknál jelentkezik.

Tánc kíséreteként magnetofon csak későbbi életkorban használható, amikor a játszott zene minden apró fordulatát, hangsúlyát már nagyon ismerjük, belsőnkből is biztonsággal követni tudjuk, belülről azonos időben halljuk. Itt a belső együttesség kialakítása/kialakulása a legfontosabb.
 

A magyar hagyományokban a leányok énekes játékaihoz hasonló, egyensúlyérzetet és beszédet egyformán fejlesztő játékok fiúk számára teljesen hiányoznak.
Ennek oka, hogy a fiúgyermek agresszivitása nem az érzelemmel kapcsolatos játékokat, hanem a szerepkörüknek és tulajdonságaiknak megfelelő cselekvést és kiabálást tartalmazó megmutatkozásokat keresi.

A férfi magatartás gyermekkori példaszerű megjelenése és helyes beszédmodora, az ehhez szükséges felnőtt környezet példája és az erre vonatkozó nevelés hiánya miatt eltűnőben van.  A fiúk egészséges nevelésének eszközeként így nagy szükség mutatkozik ilyen játékok sikeres megfogalmazására, ha úgy tetszik megkoreografálására különböző életkorú fiúgyermekek számára.

A térbeli és időbeli mozgás, a beszéd, a szerepkör, a tulajdonságok megtervezéséről és megtanításának az életkorral összefüggő kidolgozásáról van szó. A feladat kitapinthatóan bonyolult.

A fiúk éneklési igénye csak nagyon ritkán fordul elő ebben az életszakaszban. Ritmikus mondókákra a fiúk szívesen vagy legalábbis hamarább vállalkoznak. Erre a célra megfelelőket azonban csak nagyon elvétve lehet találni a gyűjteményekben.

A szerző tapasztalatai szerint, ha a játék

•    jó összeállítású ritmikus szöveget tartalmaz,
•    zajkeltő eszköz, bot vagy más férfias eszköz használatát igényli és
•    versengő szövegeket, névcsúfolókat tartalmaz,
akkor a játékot szívesen és nagy kedvvel játsszák (például csengő, lánczörgés, kereplő, köcsögduda használatával). Ezekkel a kellékekkel elősegíthetjük a fiúk belső és fegyelmezett játék-igényének felkeltését, melyhez a szokásosnál hangosabb, és határozott szövegmondás tartozik.

A szerző jelenleg csak példát tud mutatni, mely 1970 körül készült kisiskolások számára (Falvay Károly: Táncos játékok és táncok gyermekeknek. Budapesti Művelődési Központ, Budapest 1986. (kéziratjellegű, szerk: Zsédenyi Mária. A játék a Jászberényi Művészegyüttes gyermekcsoportja számára készült 1971-ben, és számos országos bemutatón nagy sikere volt. Mai napig ismerik, és játsszák a környék iskoláiban.)
 

Csecsemőkorban és a korai kisgyermekkorban még elsősorban az öltözékük formái (szoknyát vagy nadrágot hord-e a kicsi, van-e csat a hajában vagy sem), illetve a jellemző színe alapján (hagyományos világoskék, rózsaszín öltözet) tudják megkülönböztetni a felnőttek és a gyerekek egymást: fiú vagy kislány-e az, akit éppen látnak. A kiscsoportos óvodásnak azonban már neme van, sokszor a nemére jellemző jelet is választ, és ez a fiússága-lányossága már szinte minden megnyilvánulásában, viselkedésében érzékelhető.

A háromévestől hatéves korig terjedő időszakban igen fontos és szembeszökő változásokat észlelünk a gyermek fejlődésében, ami a képességeire, az érzelmeire, a világhoz való viszonyulására, a társas kapcsolataira, a személyekkel való kommunikációjára egyaránt vonatkozik. 

1. Ugrásszerűen fejlődik önállósága, én-tudata, autonómia-igénye. Mindent kipróbálna, és ezt már persze szinte mindig egyedül tenné. Egyre inkább látható az is, hogy a szülők-felnőttek által addig állandóan ismételgetett szabályok, normák beágyazódnak személyiségébe, tudja mi a helyes-helytelen, mi az, amit nem tehet meg még akkor sem, ha a „büntető” személy nincs jelen a tiltott cselekvés elkövetésekor. Tudja mi a követendő szokásrendszer, cselekvéssor az óvodában, nem kell azokat sem az óvónőknek, sem a szülőknek állandóan hangsúlyozni, szóvá tenni. A cselekvések sora, az elvárások tehát interiorizálódnak, vagyis beépülnek.
 
2. Kognitív, értelmi képessége is ugrásszerűen fejlődik, képessé válik az analízis-szintézis bonyolult műveleteit végrehajtani, az egocentrizmusától elvonatkoztatni, és egyre inkább felfedezni az általános összefüggéseket.
 
3. A fantáziáját már képes kordában tartani, el tudja választani mi az, ami a valósághoz közvetlenül hozzátartozik és mi az, ami csak a fejében született meg. A fantáziahazugságok egyre csökkennek, önmagát és a világot reális keretek között kezdi látni és érteni. Érzelmein több-kevesebb sikerrel ugyan, de megpróbál uralkodni, és az intenzív kitörtések óvodáskor vége felé már csökkenő tendenciát mutatnak.
 
4.  Emocionális változás az is, hogy a félelemkeltő tárgyak, személyek, helyzetek száma egyre csökken, bátran, önállóan képes szituációkba bevonódni, és motivációja egyre erősebb lesz a világ önálló felfedezéséért.

5. Mozgása – mind a finommotorikáját, mind a nagymozgásokat illetően – egyre kifinomultabb. Ez rajzában és egyéb manipulációt igénylő feladatokban is megfigyelhető (cipőfűzés, gombolkozás). Egyre több sikerélménye lesz a gyakorlás révén, ezért szívesen és sokat fog rajzolni, festegetni, alkotni. Észreveszi ő is, a környezete is, hogy már valóban azt jeleníti meg, amit szeretne, és a művei mások számára is felismerhetőek. Nagymozgása is sokat fejlődik, egyre ügyesebbé válik, ami szintén serkentőleg hat az újabb és újabb mozgások kivitelezésére.
 
6. Teljesítményének megítélésében már-már a belső megítélésre hagyatkozik, vagyis kialakulnak az úgynevezett önkontroll-funkciók. Ezért ebben a korban egyre kevésbé van szüksége az óvónők vagy a szülők állandó visszajelzéseire, dicséretére, hiszen ő is tudja, hogy például a rajza szépnek vagy kevésbé szépnek tűnik, egy mozgásos „produkciója” ügyesnek mondható-e, tehát kialakul személyiségében az úgynevezett belső ellenőrzés-kritika funkciója. 

7. Társas kapcsolataiban az óvodások láthatóan ügyesebben „közlekednek”, személyiségüktől függően ugyan, de jól képesek alkalmazkodni a közösségi normákhoz. Barátokat választanak, kezdeményeznek, függetlenednek a felnőttektől, vagyis a kortársak között is biztonságban érzik magukat, ha nincs is jelen felügyelet. 

8. A közösségben már szerepek alakulnak ki, barátságok szövődnek, ki-ki megtalálja helyét vagy egy páros kapcsolatban vagy éppen a közösség közepén az úgynevezett „sztárszerepben”. A csoport jellemző légkörétől, az óvónő helyes „irányításától” függően érzik majd „csoporttagnak” vagy éppen peremhelyzetűnek magukat a közösségben.
S hogy miért fontos ez? Tudnunk kell, hogy az első közösségi élmény, az első családon kívüli valahova tartozás élménye, nagyon sokszor előrevetíti a későbbi, más kortársközösségben elfoglalt helyet is. Tehát az, hogy az első csoportba milyen módon sikerült a gyereknek beilleszkednie, meghatározója lehet az én-képnek, a később megerősödő önismeretnek is.

9. Figyelemreméltó a maszkulinitás-feminitásban, vagyis a nemek szerinti viselkedésben bekövetkező változás is. A korai életkorban tapasztaljuk először erőteljesen: egyre inkább karakterizálódnak a fiús és a lányos magatartásminták.

Csecsemőkorban és a korai kisgyermekkorban még elsősorban az öltözékük (szoknyát vagy nadrágot hord-e a kicsi, van-e csat a hajában, vagy sem), illetve a jellemző színek alapján (hagyományos világoskék, rózsaszín öltözet) tudják megkülönböztetni a felnőttek és a gyerekek egymást: fiú vagy kislány–e az, akit éppen látnak.

Viselkedésük, érdeklődésük, játékuk a csecsemőkorban vagy a korai kisgyermekkorban a lány-fiú szerep szempontjából alig különbözik, vagy legalábbis kevésbé, mint a későbbiekben. A kiscsoportos óvodásnak azonban már neme van, sokszor a nemére jellemző jelet is választ, és ez a fiússága-lányossága már szinte minden megnyilvánulásában, viselkedésében érzékelhető.

A nemek tipizálásával foglalkozó néhány elméleti megközelítés

• Freudisták

A nepi szerep (a biológiai nemi szerep éppen úgy, mint a társadalmi nemi szerep) kialakulása, vagyis a lányos vagy a fiús magatartás létrejötte és megnyilvánulása, illetve a nemi szereppel való azonosulás – nézetük szerint – ösztön jellegű.

A szexuális viselkedés fejlődésének erről a szakaszáról a dinamikus pszichológia egyik legkiemelkedőbb alakja, Erik Erikson sajátos aspektusban beszél: A viselkedési különbséget „behatoló” és „befogadó” magatartással jellemzi. A maszkulinitásra, a fiús viselkedésre a behatoló viselkedés dominanciája a jellemző, a femininitásra, a lányos viselkedésre a befogadás. A fiúk és a lányok mindennapi megnyilvánulásainak jellemzésére, a szexuális magatartására utaló kifejezésekkel írja le a nemekre jellemző karakterisztikus tulajdonságokat.

A fiúk a hódító, a zsákmányoló, a lányok inkább a befogadó-elfogadó szereppel azonosulnak már ebben az életkorban az analitikusok szerint. A freudistáknál a szexuális magatartásra utaló fogalmak használatának az az oka, hogy a pszichoanalizis az óvodáskorban bekövetkező változásokat a velünk született (szexuális) energia, a libidó fejlődésének új állomásával magyarázza, vagyis megközelítésük szerint ebben az életkorban a libidó a genitáliákra helyeződik át.

• A kognitív fejlődés elmélete

Megközelítésük szerint a nemi szerepek elsajátítása az általános kognitív fejlődés része, és a kognitív-értelmi fejlődés szabályai szerint történik. A kognitív fejlődés elmélete a nemi identitást a korai gyerekkor időszakára helyezi, és visszafordíthatatlannak tartja, ezekből vezeti le a nemmel kapcsolatos attitűdöket, vagyis a lányos-fiús viselkedés domináns jegyeit. A kognitív fejlődés megakadása esetén álláspontjuk szerint természetesen a nemi azonosság tudatában is elakadás történhet.

• A társadalmi tanulás elmélete

Szemléletük szerint a nemi identifikáció, a nemi szerep és az ehhez fűződő magatartás a társadalmi tanulás eredménye, amely a társadalmi tanulás általános szabályai szerint megy végbe. Vagyis a társadalomba beilleszkedő ember a szocializáció folyamatában , a többi emberrel való kapcsolatában úgy fog viselkedni, ahogyan azt a korai kapcsolatai révén elsajátította családjában, kortársközösségében. Ennek a tapasztalásnak az eredménye révén törekszik majd arra, hogy a nemének megfelelő viselkedése megfeleljen a többiek vele szembeni elvárásának. A korai életszakaszban történt sérülés visszafordíthatatlan változásokat eredményezhet.

Mindhárom elmélet megegyezik abban, hogy az óvodáskor tapasztalatai, kiegyensúlyozott fejlődése rendkívüli jelentőséggel bír a személyiség alakulásában, így a nemi szerepek elsajátításának vonatkozásában. Az ekkor nyert tudás birtokában leszünk képesek arra, hogy mindannyian ismerjük mindkét nemre vonatkozó szabályokat, tehát nemcsak a saját nemünkre érvényeseket. Ezt utánzással és identifikációval – normabeépüléssel – érjük el alapvetően a családi és kortársi közösségi minta hatására.

Én ezeket a gyakorlatokat főleg ének előtt szoktam használni, de minden foglalkozás előtt kiváló lenne, hiszen a hallásnak és a “meghallásnak” állandó kiemelt szerepe van. E mozdulatokkal fülünk energiáját tudjuk fokozni, hiszen a fülnek a halláson kívül finomenergetikai funkciója is van.

A fülenergia segít abban, hogy a beszédben és az írásban is világosan fejezzük ki magunkat. Hiánya kétféleképpen jelentkezhet:
•    az egyik embernél félénkségben,
•    a másiknál szórakozottságban.

Az utóbbi bizonyos dolgokról nem vesz tudomást, túl hangosan beszél, és többször kell hozzá szólni, hogy észrevegyen. Ezek a gyakorlatok mindezek elkerülésére segítik a finomenergetikai észlelés képességét.

Gondolkodó sapka

Ez a gyakorlat segít abban, hogy ne csak halljuk, amit mondanak, hanem meg is értsük azt. Bekapcsoljuk vele a hallás érzékszerveit.
Fülünket fentről lefelé haladva finoman kisimítjuk. 5–15-ször ismételjük egymás után. Fontos, hogy a fülünk peremét kell kifelé pödörni.
A gondolkodó sapka kiegyensúlyozza a 2 agyféltekét, és segíti a koncentrációt. Ráhangol minket a „meghallásra”. Ha a fülenergia egyensúlyban van, minden irányba érzékelünk, és meg tudjuk különböztetni a fontos hangokat a zavaróaktól.

Vádlipumpa

Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy az izmokat, inakat eredeti hosszukra állítsa vissza. Kihangsúlyozza a szem és a fül energiáját.
Támaszkodjunk neki egy széknek. Jobb lábunkat hajlítsuk be, és nehézkedjünk rá, bal lábunkat nyújtsuk hátra, úgy hogy a talpunk teljesen a padlón maradjon. Belégzéskor felemeljük a kinyújtott lábunk sarkát, kilégzéskor letesszük a földre. Mindkét lábbal 5–9-szer végezzük el a gyakorlatot. Figyeljünk rá, hogy a felsőtestünk mindig egyenes maradjon!
Ez a feladat segíti a kifejezésteljes beszéd alakulását, könnyíti a nyelvek befogadását, tanulását. Segíti a hallottak megértését, feladatok megoldását.

Elefánt gyakorlat

Ez a gyakorlat segíti a fül energiáját, lazítja a vállövet, és egyensúlyba hozza a szemet és a finommotoros mozgást.
Terpeszállásba állunk, bal fülünket kinyújtott bal karunkhoz szorítjuk. A karunkkal fekvő nyolcasokat rajzolunk a levegőbe. Törzsünk, fejünk, karunk, nyakunk egy egységként együtt mozogjon. Szemünkkel kövessük az ujjunk hegyét. Legalább 10 nyolcas után végezzük el a gyakorlatot a másik karral is tízszer.
Fejleszti a rövid és hosszú távú memóriát, jobban tudunk hangtalanul beszélni, gondolkodni. Segíti a meghallani-megérteni folyamatot.

Súlylendítés

Ez a gyakorlat egyszerre sokfajta képesség kiegyensúlyozására szolgál. Javítja az egyensúlyérzékünket, erősíti a fülenergiát, segít a táncnál, sportoknál.
Keresztbetett lábakkal állunk, úgy, hogy a két lábfejünk érintkezik egymással. Belégzéskor karunkat felemeljük, kilégzéskor lehajolunk, és karunkkal söprögető mozgást végzünk, így felsőtestünket egyik oldalról a másikra forgatjuk. Belégzéskor újra felegyenesedünk, és lábat váltunk. Ajánlatos a gyakorlatot mindkét oldalon 5–10-szer megismételni.
Elősegíti, hogy magabiztosabbak legyünk, és több energiánk legyen. Segíti a hallottak megértését, és elősegíti, hogy biztosabb legyen az önkifejezésünk.

Karaktiválás

Ez a gyakorlat kiegyensúlyozza a vállövet, a légzést és a fülenergiát. A karizom nyújtása javítja a testtartást ülés közben.
A bal karunkat emeljük magastartásba! Kilégzéskor nyújtjuk a kart mind a négy irányba, a másik kezünkkel pedig folyamatosan ellentartunk a nyomásnak. A másik karral is elvégezzük a gyakorlatot mindkét irányba 4–8-szor.
Ez a gyakorlat rugalmassá teszi az izmokat, növeli a mozgékonyságukat, és oldja a stresszt. Javítja a hosszabb figyelmet a foglalkozásokon, és könnyebb koncentrációt, légzést eredményez.

Bagoly gyakorlat

Ez a gyakorlat főleg az izmokat lazítja el, és ezáltal erősíti a tüdőenergiát. Serkenti a légzést, a szem és a fül energiáját. Javul a szem-kéz koordináció és a koncentráció.
Jobb kezünkkel masszírozzuk meg a bal csuklyásizmot, és a nyakizmot. Belégzésnél lehajtjuk a fejünket, kilégzéskor pedig balra fordítjuk, és jól hátra nézünk a vállunk fölött. Majd újra középre fordítjuk a fejünket, miközben belélegezzük a levegőt, és kifújásnál jobbra fordít a fej. Végezzük el mindkét oldalon 4–8-szor a feladatot!
Ez a gyakorlat segít, hogy nyitottá, barátságossá váljunk egymás iránt. Segíti a rövid és hosszú távú emlékezetet, a hallás utáni megértést és a beszédet. Javítja a fej mozgékonyságát és a nyakizmok erősítését.
 

Vizuális foglalkozásuk előtt főleg a szemenergiára érdemes nagyobb figyel-met fordítani. Biztosan éreztük már úgy, hogy ég a szemünk, közben pedig egyre fáradtabbak leszünk, nem bírunk odafigyelni, rajzunk, írásunk egyre gyatrábbá válik. Ez attól van, hogy megerőltettük a szemünket. Minden arra utal, hogy a szemenergiánk nincs egyensúlyban.

Rajz, mintázás, kézimunkázás előtt elvégezhetjük a következő gyakorlatokat, melyek segítenek aktivizálni az energiaáramlást, és segítik szemünket feladatuk ellátásában.

Fejforgatás

Itt a vállvonalak ellazítása a cél, melyek fokozottan reagálnak a stresszre. A laza váll segíti a légzést és a finommozgásokat, és egyúttal erősíti a szemenergiát.

Egyenesen állunk, és felhúzzuk a vállunkat, majd hátrafelé görgetjük a fejünket. Ezután leengedjük a vállunkat, ellazítjuk azt, és így görgetjük a fejünket hátrafelé. Végezzük el a gyakorlatot úgy is, hogy előre hajtjuk a fejünket, és így csinálunk egy félkört. A vállakat először felhúzzuk, majd leengedjük.

Javítja a légzést, és segít a lazításban, világosabban fogunk tudni gondolkodni. Segíti a beszédet és a nyelvek tanulását.

Fekvő nyolcas

Ez a gyakorlat megmozgatja mind a négy nézőirányt: a fent, lent, jobb és bal oldalt. Nagyon fontos minden tanulási képesség fejlesztéséhez.

Kinyújtott karunkkal és törzsünkkel fekvő nyolcast rajzolunk a levegőbe. Mindig középről kezdjük, és fölfelé indulunk jobbra vagy balra. A szemünk végig követi a kezünk mozgását. Egymás után 15-ször az egyik kézzel, majd 15-ször a másik kézzel végezzük el e feladatot. A végén érintsük össze mindkét tenyerünket, és 15-ször végezzük el a gyakorlatot így is. Figyeljünk rá, hogy a fejünk ne mozduljon, csak a szemünk.

Fejleszti a szemek mozgékonyságát, a perifériás látást és az egyensúlyt.

Agygombok

Az agygombok segítségével bekapcsoljuk mindkét agyféltekénket, kitágíthatjuk a látóterünket jobbra és balra, és javíthatjuk középvonalbeli képességeinket. Jobban észleljük környezetünket, és jobb lesz az összhang szemünk és kezünk között.

20-30 másodpercig masszírozzuk a kulcscsont és mellcsont találkozásánál lévő pontokat váltott kézzel, miközben másik kezünk a köldökön van. Jobb hatást érhetünk el, ha dörzsölés közben szemünket is forgatjuk jobbra-balra, majd föl-le.

Javítja a bal-jobb egyensúlyt a testben, a szemek együttműködését, és elősegíti a nyakizmok ellazulását.

Tükörrajz

Ez a gyakorlat mindenkit felbátorít a rajzolásra. Játék közben energiarendszereink bekapcsolódnak, testünkben felélénkül a motoritikus mozgástudat. Javul a szem-kéz koordináció.

Mindkét kezünkbe fogjunk egy-egy ceruzát, és a két ceruzával egyszerre kezdjük ugyanazt rajzolni. Fontos, hogy a két kezünk egyszerre mozogjon.

Ezt a játékot én is kipróbáltam a nagycsoportommal. Először falra kifeszített nagy lapokon próbálkoztak. Amikor így már ment, mindenki kapott egy lapot és két ceruzát, és az asztaloknál lehetett próbálgatni az új technikát. Figyeltem rá, hogy mindkét kezükkel egyforma minta megrajzolására törekedjenek. Sok gyakorlás után elmondhatom, hogy a csoportból végül szinte mindenki elsajátította ezt a játékot. Nagyon szeretik a gyerekek és én is, mert a pozitív hatások mellett ráhangolja a gyerekeket a rajzolásra, és beindítja a fantáziájukat és alkotókedvüket a foglalkozások előtt.
 

Testünkben állandóan olyan folyamatok játszódnak le, melyek során az izmoknak váltakozva ki és be kell kapcsolniuk. Enélkül a kapcsolási mechanizmus nélkül nem képzelhető el jól működő mozgásfolyamat. A test egyensúlyát ez a ki-bekapcsoló mozgásfolyamat vezérli. Ha testünk mozgási folyamatai nincsenek összhangban, problémáink lesznek a tanulással, a koncentrációval és a finommotoros mozgásokkal. Ezek a gyakorlatok főleg a koncentrációt, odafigyelést indítják be.

Egyensúlygombok

Ezeket a gyakorlatokat érdemes a torna elején elvégezni, mert segítségével könnyebben tudunk odafigyelni a feladatokra. A torna során az odafigyelésnek nagy jelentősége van a balesetek elkerülése miatt.

Egyik kezünk 2 ujjával megérintjük a fülünk mögötti kis bemélyedést, másik kezünk 2 ujjával a köldökünket. A pontokat legalább 30-60 mp-ig kell tartanunk vagy addig, míg enyhe lüktetést (energiapulzust) nem érzünk.

Ez a gyakorlat segít a másik álláspontját könnyebben megérteni. Javítja a közérzetet és a reflexeket. Segít a döntések hozatalában, koncentrációban.

Bagoly gyakorlat

Ellazítja az izmokat, serkenti a légzést, javul a koncentráció. (Részletes leírását lásd >> )

Lábpumpa

Ez a gyakorlat kiváló előkészítője a sporttevékenységeknek, de javítja a koncentrációt is. Lazítja a térdet és a lábat, és aktiválja a gerincvelői folyadékot.

Üljünk le egy székre, tegyük rá a jobb lábunkat a balra. Jobb kezünk hüvelykujjával nyomjuk be a térd alatti puha pontot, bal kezünk hüvelykujjával pedig a vádli alatti pontot nyomjuk (boka fölött), miközben a lábfejünket folyamatosan mozgatjuk. A másik lábbal is ismételjük meg.

Vádlipumpa

Ez a gyakorlat visszaállítja az izmokat, inakat az eredeti hosszukra. (Részletes leírását lásd >> )

Középvonal keresztező mozgás: biciklizés

Ez a gyakorlat serkenti a gerincvelői folyadék áramlását, erősíti a hasizmokat és mélyíti a légzést. A gyakorlat során javul a koncentráció.

Lefekszünk a földre, fejünket, felsőtestünket kissé megemeljük, karunkat és lábunkat behajlítjuk, majd lendületesen érintgetjük jobb könyökünkkel a bal térdünket, a bal könyökünkkel a jobb térdünket. A gyakorlat akkor a leghatékonyabb, ha váltakozva mindkét irányba elvégezzük a gyakorlatot naponta többször.

Segíti az olvasás, a matematika, a betűzés és az írás mechanizmusát. Javítja a has izomzatát és az ágyékcsigolyák erősségét.

Kobra

Gerincünk a test támasza, és számos tevékenység veszi igénybe. Egyensúlyozása valamint a gerincvelői folyadék serkentése mindig időszerű feladat. A gyakorlat egyensúlyozza az inakat, és ez azért jó, mert az energetizált inak optimálisan hatnak a szem-kéz koordinációra.

Hasra fekszünk, kezünk tenyérrel lefelé a vállunk mellett a talajon, lábunkat összezárjuk. Belégzéskor lassan felemeljük a fejünket, amennyire csak bírjuk, és a plafon felé nézünk. Ebben a helyzetben váll- és hátizmainkkal megemeljük a felsőtestünket, majd a kezünkkel kitámasztjuk. Medencénk a talajon marad, 5-10 másodpercig így maradunk, majd kilégzés közben leeresztjük a hátunkat. Homlokunkat csak akkor engedjük le a földre, ha a vállunk is elérte a talajt. 4-8-szor végezzük el a gyakorlatot, de ne erőltessük túl magunkat.

Ez a feladat ellazítja a központi idegrendszert. Segít a hallottak megértésében, a szem-kéz koordináció fejlődésében, és a beszéd és nyelvek tanulásában. Javítja a testtartást, a koncentrációt, a figyelmet és a légzést.
 

A matematikánál főleg az odafigyelésre kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk. Tudnunk kell úgy fókuszálni egy feladatra, hogy közben a környezetünkről is tudomást veszünk.

A fókuszálásnak két módja van:

•    Túlfókuszáltság: tudomást veszünk a részletekről, de elveszítjük az áttekintést: nem látjuk a fától az erdőt.

•    Alulfókuszáltság: az egészet átlátjuk, de a részleteket nem. Például: néhány gyerek képtelen a feladatára koncentrálni, ha a barátja ül mellette, mert nagyon könnyen elterelődik a figyelme.

Földelés

Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy ellazítsa az izmokat, hiszen ha az izmok görcsösek problémánk adódhat a figyelmünk összpontosításában.

Lépjünk ki támadóállásba, úgy, hogy a bal lábunkat hajlítsuk be derékszögben. Talpunk maradjon a földön. Jobb lábunkat nyújtsuk hátra addig, amíg bírjuk, cél az, hogy a térdünk szinte elérje a padlót. Ebben a helyzetben feszü-ést kell éreznünk. Ezután nyújtsuk hasonló módon a jobboldali izmokat, és cseréljük 2-6-szor váltakozva.

Rajz

Segíti a befogadóképességet, a lehívható hosszú távú emlékezetet, és a számolást. Javítja a testtartást, a koncentrációt és a figyelmet.

Űrgombok

Az űrgombok jobb koncentrációt tesznek lehetővé. Emellett javul a gerincfolyadék áramlása és a koponyalégzés. Központosítja a szem térbeli észlelését (ez a közelről távolra való átmenetet jelenti).

Egyik kezünk két ujjával megérintjük a farkcsontot, a másik kezünk két ujjával pedig a felsőajak és az orr közötti területet. Körülbelül 30 mp-ig tartjuk, de lehet tovább is. Majd cseréljük a kezeket.

Rajz

Segít az adott feladatra fókuszálni, segíti a fokozott érdeklődést és motivációt. Segít alkalmazni a meglévő tudásanyagot.

Elefánt gyakorlat

(Részletes leírását lásd az ének foglalkozásnál. )
 

A környezetismeret alapja az óvodában a megfigyelés. Tudjuk, hogy a foglalkozáson a bemutatásunk akkor lesz célszerű, ha a gyerekek sokoldalúan érzékelve, cselekvően fedezik fel a valóságot.

Az a legjobb, ha nemcsak látnak, hanem a megfigyelt dolgot tulajdonságától függően kezükbe fogják, tapintják, ízlelik, hallgatják, szagolják. Tehát a szervezett megfigyelésekre is céltudatosan fel kell készülnünk. Sokat tudunk segíteni, ha „bekapcsoljuk” a gyerekek megfigyelőképességét, vagyis a gyakorlatokkal a megfigyelt dologra irányítjuk a figyelmet.

Wayne Cook

Ez egy jó módszer arra, hogy energetikailag és motorosan összpontosítsunk az előttünk álló feladatra. Összpontosítja és kiegyensúlyozza a két agyféltekét és bekapcsolja az észlelést.

Első fázis: széken ülve bal lábunkat a jobb térdünkre tesszük. Jobb kezünkkel a bal bokánkat fogjuk, bal kezünk tenyere a bal talpunk párnás részét érinti. Ugyanezt a másik lábbal is elvégezzük.

Második fázis: lábaink a talajon vannak, és a két kezünk ujjbegyeit összeérintjük.

Mindkét fázist 1-3 percig végezzük. A két fázis együttese aktivizálja a gerincvelői folyadékot, növeli a megfigyelőképességet, a hiperaktivitás csökken.

Csípőhimbálás

Ettől a gyakorlattól javul mindenféle koncentráció, gondolkodás és a megfigyelőképesség.

Törökülésbe ülünk, megfogjuk lábujjunkat, kilégzéskor hintázó mozdulattal hátragördülünk, majd visszatérünk a kiindulási helyzetbe. Gyerekekkel 5–10-szer végezzük el a gyakorlatot.

Bagoly-gyakorlat

Ez a gyakorlat főleg az izmokat lazítja el, és ezáltal erősíti a tüdőenergiát. Serkenti a légzést, a szem és a fül energiáját. Javul a szem-kéz koordináció és a koncentráció.

Jobb kezünkkel masszírozzuk meg a bal csuklyásizmot és a nyakizmot. Belégzésnél lehajtjuk a fejünket, kilégzéskor pedig ballra fordítjuk, és jól hátranézünk a vállunk fölött. Majd újra középre fordítjuk a fejünket, miközben belélegezzük a levegőt, és kifújásnál jobbra fordít a fej. Végezzük el mindkét oldalon 4–8-szor a feladatot!

Ha a foglalkozásaink előtt rendszeresen elvégezzük ezeket a gyakorlatokat, hamarosan tapasztalni fogjuk, hogy nincs annyi gondunk a gyerekek magatartásával, és könnyebben sajátítják el az új ismereteket. Nem fontos az összes gyakorlatot állandóan elvégezni, lehet váltakozva is.

Jó mozgást és játékot kívánok!