Pszichológiáról

Úgy gondoljuk bővebben kell írnunk a pszichológiáról, mert hazánkban, jórészt a nem megfelelő tájékoztatás miatt, hiányosak az ismeretek. Sok szülőben van bizonytalanság vagy bizalmatlanság a pszichológia iránt.

Pszichológiai vizsgálatokról:

Alapvetően két csoportba oszthatóak a pszichológusok által végzett vizsgálatok:

Intelligenciavizsgálatok és személyiségvizsgálatok

A probléma jellege dönti el, hogy milyen vizsgálatokat tartunk szükségesnek.

Tanulási probléma esetén például minden esetben végzünk intelligenciavizsgálatot.

Érthetően nem mindegy, hogy egy jó képességű gyermek bukdácsol az iskolában, vagy egy szerényebb képességű gyermeknek vannak nehézségei. Az intelligenciatesztek feladatai jórészben függetlenek az iskolai tananyagtól. Nem a gyermekek tantárgyi tudását mérjük.

A tesztanyagokat úgy állítják össze, hogy minél több területen  mérni tudják a gyermekek képességeit. Fontos megjegyezni, hogy

nem szabad „túlmisztifikálni” az intelligenciateszt eredményét /IQ/, ahogy ez manapság divatos lett. Az intelligenciatesztek egy

általános képet adnak bizonyos képességekről, amelyek szükségesek az iskolai teljesítményhez is, de nem minden képességet

tudnak mérni.

A másik csoport az un. személyiségvizsgálatokra alkalmas tesztek.

A pszichológus a probléma feltárásánál alapvetően a szülőkkel, nagyobb gyermekekkel való beszélgetésre, kisebb gyermekeknél a játék

megfigyelésére támaszkodik. Ha eldöntendő kérdése van, vagy a beszélgetésekből nem kapott elég információt, vagy szeretné kiegészíteni a tapasztalatait, akkor személyiségteszteket is használhat, de erre nem minden esetben van szükség. Kisebb, 3-5 éves gyermekeknél a megfigyelés adja a legfontosabb információt.

Iskolaérettségi vizsgálat:

Minden évben elég nagyszámú gyermeket vizsgálunk az óvodák vagy a szülők kérésére. Nagyon fontos vizsgálat, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy gyermek kellően éretten, vagy esetleg éretlenül kezdi az iskolát. Ez akár évekre is meghatározhatja a gyermek és így a szülők közérzetét. Komoly befolyással lehet a gyermekek tanuláshoz való viszonyára is. A vizsgálatra jövő gyermekekről igyekszünk a lehető legtöbb információt begyűjteni. Az óvodáktól részletes véleményt kérünk, és külön teamet tartunk az óvodákban dolgozó kollégákkal /logopédus, fejlesztőpedagógus/, akik sok esetben már egy vagy két éve dolgoznak a gyermekkel. Az un. Iskolaérettségi teszt egy kifejezetten erre a célra kidolgozott tesztanyag. A benne lévő feladatokkal minden olyan területet feltérképezünk, ami fontos a sikeres iskolakezdéshez, de fontos információ a gyermek csoportban való viselkedése, a feladathelyzet elfogadása is. Az iskolaérettségi vizsgálat eredményét minden esetben megbeszéljük a szülőkkel.

Szülőkonzultáció, tanácsadás:

A konzultációnak a néhány alkalommal /1-5/ való beszélgetést nevezzük a szülővel, ahol megpróbáljuk megérteni a gyermek vagy a család problémáját, és erre közösen megoldást találni. Előfordul, hogy a gyermek bevonására nincs szükség, a család képes továbblendülni egy rossz beidegződésen, és a továbbiakban maga is megoldani a problémát.

Pszichoterápia:

A pszichoterápia körül van talán a legtöbb félreértés és információ hiány. Mi a pszichoterápia lényege?

A szülőkkel és a gyermekkel közösen megérteni a problémák okait. A problémát mindig az okozza, amit nem ismerünk.

Ha sikerül megérteni, akkor már tudunk mit kezdeni vele.

A pszichológus nem varázsló, de speciális a képzettsége. Nagy előnye, hogy kívül áll az eseményeken, így rálátása lehet a problémára. A pszichoterápia lényegében egy speciális beszélgetés, ahol a pszichológus igyekszik megérteni a bajok okait, és ezt a

tudását megosztani a szülőkkel, gyermekekkel. Kisebb gyermekeknél a terápia természetes közege a játék. A gyermekek a játékaikban

dolgoznak a saját gondjaikon. Tévedés  azt gondolni, hogy a gyermek „csak játszani jár” a pszichológushoz. Minden család életében

vannak kisebb nagyobb problémák. Senki nem tudja a tökéletes nevelés titkát, de a családok legtöbbször ezeket a problémákat meg tudják

oldani, nincs szükségük pszichológiai segítségre. Pszichológusra csak akkor van szükség, ha a család úgy érzi, nem érti bajok okát. Nincs

eszköze a megoldásra.

A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány tünetet, ami mögött lelki probléma valószínűsíthető:

-A gyermek tartós rosszkedve, félénksége, gyakori indokolatlan félelmek, de a  „rosszaság” mögött is gyakran lelki bajok vannak.

 -Az esetek nagytöbbségében lelki problémákat jelez, ha nem alakult ki a szobatisztaság.

-Jelzésértékű lehet a gyakori has- vagy fejfájás is. / Természetesen az orvosi okot előbb ki kell zárni!/ A dadogás és akaratlan mozgások

mögött is lehet pszichés probléma, ahogy a tanulási problémák hátterében is lehetnek lelki gondok.

Végül biztatni szeretnénk a szülőket, ha úgy érzik, szükség van rá, jelentkezzenek!

Iskolapszichológia

Az iskola pszichológiai kultúrájának növelése az oktatásügy fontos és felismert feladata.

Ennek fontos eszköze lehet az óvoda/iskolapszichológus megjelenése a nevelési/oktatási intézményekben.

Meghatározás:

Az óvoda/iskolapszichológus olyan pszichológiai képzettséggel rendelkező szakember, aki szaktudományának ismereteit az óvoda/iskola szervezeti keretei között az intézmény által felvetett problémákra alkalmazza úgy, hogy ezzel együtt szakmai autonómiáját is érvényesíti.

Az iskolapszichológiát valamikor az előző századfordulón az a társadalmi szükséglet hívta életre, hogy a fogyatékos gyerekeket kiszűrjék, s számukra speciális képzési programokat biztosítsanak. A két világháború között ez a feladat kiegészült a súlyos magatartási problémákkal küzdő gyermekek kezelésével. Ma a gyógyítással, a kezeléssel szemben a prevencióra helyeződik a hangsúly.

Az iskolapszichológus feladata, hogy minél korábban felismerje a keletkező tanulási vagy magatartási problémát. Ha idejekorán történik a probléma azonosítása, akkor kisebb erőfeszítéssel valósítható meg a korrekció. Előrejelzésre van szükség a kiemelkedő tehetségek fejlesztése érdekében is. Amennyiben a problémát időben felismerik, nagyobb valószínűséggel részesülhet a gyermek saját intézményében segítségnyújtásban.

Minél több gyermek tanulási és magatartási problémája küszöbölhető ki iskolán belül, annál inkább növekedhet a pedagógusok önbecsülése, hiszen saját erőfeszítésük révén tudnak változtatni a helyzeten.

Talán a legfontosabb feladata az óvoda/iskolapszichológusnak a pedagógusokkal folytatott konzultáció.

Ennek az a célja, hogy a pedagógus készségei, ismeretei gyarapodjanak, és ennek eredményeként saját maga végezze el a gyerekkel vagy a gyerekcsoporttal kapcsolatban a kívánatos korrekciót.

A konzultáció tehát egy közvetett pszichológiai szolgáltatás, melynek során a pedagógus képzettebbé, magabiztosabbá, hatékonyabbá válik.

Ez a szakmai kapcsolat pedagógus és pszichológus között nem attól válik produktívvá, hogy a pszichológus „megmondja” konzultáló partnerének, mit kell tennie, hanem attól, hogy a közös problémamegoldó feladatban mindketten új szempontokat tudnak kialakítani a nevelési helyzet befolyásolására.

A konzultációs kapcsolat a kölcsönös bizalom légkörében alakítható ki. A pedagógus részéről önkéntes részvételt feltételez, és nincs alá- fölérendeltségi viszony pedagógus és pszichológus között.

Az iskolapszichológus az iskola vezetőivel és a szülőkkel is folytathat konzultációt, amennyiben ezt az illető személyek igénylik. Szakmai munkájának azonban a pedagógusokkal folytatott konzultáció képezi legkiemelkedőbb, legfontosabb területét.

Feladata még az óvoda/iskolapszichológusnak az információgyűjtés az egyes gyermekről, illetőleg gyermekcsoportról, (pld. megfigyelésekkel az osztályban, felmérésekkel, tesztekkel, kérdőívekkel, stb.), hogy a pedagógus által felvetett problémára reagáljon. Az eredményeket diagnózis készítéséhez  vagy tanárkonzultációhoz tudja felhasználni.

Az iskolapszichológus olyan szűrővizsgálatokat végezhet, melyek alapján más gondozó intézménybe küldi a gyermeket, ha ez feltétlenül szükséges. Diagnosztikus munkájának azonban nem a minősítés és az intézményes szelekció támogatása a célja, hanem az iskolán belül megvalósítható korrekció.

Pszichológiai terápiát az iskola területén nem végezhet, az ezt igénylő gyermekeket és szüleiket továbbirányítja a nevelési tanácsadóba.